A rúnák még messze a rovásírás előtt jelentek meg, bár ezt a tudomány nem érti és éppen ezért nem is akarja elfogadni. Tény, hogy spirituális tanok taglalják egyedül a rúnák igazi jelentését. Főleg különféle páholyokban tanítják az igazságot, ez pedig sokszor nem írható le.
A rúnák nem mások, mint a földi életet irányító istenségek, erők, elemek jelei, azokat megtestesítő szimbólumok. Ezekből összesen 25 darab van. Messze az ember megjelenése előtt léteztek Az istenségek, erők, elemek mind rezgések, ahogy maga az egész anyagi világ is. A rúnák az istenségek, erők, elemek tulajdonságainak megidézésére szolgálnak. Napjainkban úgy nevezik, hogy az ógermán rúnák, hiszen az északi népeknél fedezték fel ezeket a jeleket. A vikingek úgy tartják, hogy Odin isten ajándékozta az emberiségnek ezeket a jeleket. A rúnák nem írásjelek voltak, nem egy adott információt akartak rögzíteni kőre, fára, homokba, hanem egy-egy eseményt, élethelyzetet befolyásoló erőket megmozdító, megjelenítő jelek, szimbólumok. Ilyen tulajdonságok a siker, védelem, szerencse, stb. Tudatos alkalmazásuk segített a hozzáértőnek.
Mivel nincs jó és nincs rossz, a rúnák a fizika törvényei szerint nem rendelkeznek érzelmekkel, nem bírálnak felül. Éppúgy, ahogy nincs se fehér, se fekete mágia, de van fehér vagy fekete mágus. Nincs jó és rossz kés, az, aki a kezében fogja a kést, dönti el, hogy kenyeret vág, vagy embert öl.
Az emberiség fejlődésével kezdett kialakulni az írás, ennek első formája a rovásírás vagy ékírás. Mivel a rúnák mindenhol ott voltak az emberek életében, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén éltek, az első rovásírás jelek félelmetesen hasonlítottak a rúnákra, hiszen abból indultak ki. Így egyáltalán nem véletlen, hogy a sumer rovásírás nagyban hasonlít a magyar rovásírásra, sőt az egyiptomi hieroglifákra. Így történhetett meg, hogy magyar kutatók a hatvanas években jobban olvasták az egyiptomi piramisok belsejében található hieroglifákat, mint maguk az egyiptomiak. A magyar rovásírás igazi formája a Magyar Adorján féle rovásírás. Mint minden szakrális írás, ez is jobbról balra íródott, a múltból a jövőbe. Szent István, államalapítás után betiltotta a rovásírást, helyette bevezette a latin ábécét. A világon két népre volt jellemző, hogy szinte mindenki tudott írni az emberek széles tömegéből, ez volt a sumer és a magyar. Az új latin abc-t viszont csak a papok és íródeákok tanulták meg, ily módon a nép egyik pillanatról a másikra írástudatlan lett. Azonban a nép magában hordta a tudást, hiszen az 1848-as forradalom idején a magyarok rovásírással üzentek egymásnak, a ház falára felfestve jól látható módon, azonban nem volt senki a labancok közül, aki ezt értelmezni tudta volna. A szocializmus idején egyenesen tilos volt arról beszélni, hogy ilyesmi létezik. Napjainkban szerencsére újra reneszánszát éli ez az írásmód.
A spirituális iskolákban gyakran tanítják, hogy a magyar a teremtés nyelve. Ha az ember a rovásírást alkalmazza, jobbról-balra, pillanatok alatt megtanulja használni és egy magasztos érzése támad, mintha meditálna, mintha a Teremtővel levelezne. Ehhez hasonló a magyar női meditáció, a szakrális ősi motívumok hímzése.
Székelyföldön paraszti körökben napjainkban is sokszor használják a mezőgazdasággal kapcsolatos információk rögzítésére az ősi rovásírást. Mikor megkérdik az idős embereket, hogy miért teszik ezt, a válasz szinte mindig ugyanaz, ez olyan magasztos érzés és mintha megáldanák saját munkájukat. Az ősiség
Az 1900-as években több olyan fehér indián törzset fedeztek fel az Amazonas őserdeiben, akik eddig elszigetelten, a világtól elzárva éltek. Az első világháború után több újság is írt arról a tényről, hogy az emigrált magyar mérnökök egy része az általuk vezetett építkezéseken bizonyos indián munkásokkal magyarul beszélnek a munkavégzés során. A második világháború után még több emigráns telepedett itt le, ezek egyike volt Móricz János. Ő szándékosan kutatta az ősi törzseket. Az 1960-as években Ecuadorban talált három, magyarul beszélő törzset, ezek a Cahari, a Mochica, és a Puruha. Kutató munkájának eredményeként magyar nevű földrajzi helyek, településnevek és magyar családnevek sorára bukkant. A törzsek mindent tudtak az őstörténelemből, és szkíta rokonságukról beszéltek. Móricznak az őslakók megmutattak egy barlangot, melynek a Táltosok Barlangja nevet adta, itt ősi ereklyéket, ősi magyar rovásírásos emlékeket talált és az egész magyar őstörténelmet. Természetesen a felfedezését Móricz, lévén büszke magyar, bemutatta a világnak, azonban nem kapott igazi nyilvánosságot. Ebben a spanyol leigázók döntő szerepet játszottak. Az 1970-es években Móricz nyomán francia kutatók indultak el, hogy keressék a még megmaradt magyar nyomokat. Ők az ősi európai civilizációt és annak szerteágazó nyomait keresték. Sosem tértek vissza. Az egyik hír szerint meghaltak. A másik szerint olyan végtelen spirituális felemelkedésben volt részük, hogy nem óhajtottak visszatérni a fejlett nyugati világba.
I.e. 1.000 körül Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és a Kárpát-medence népének. Az Ómagyar Mária-siralom szövege a mai napig érthető, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit, a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 450 év során. A magyar megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Mindez azzal magyarázható, hogy a magyarhoz képest az angol egy fiatal nyelv, ugyanis fiatal korában sokat változik, fejlődik, alakul egy nyelv, majd egy idő után megállapodik, bár kisebb változásokon még akkor is átmehet, ezek viszont nem alapvető változások.
