A kérdés banálisnak tűnhet, de egyáltalán nem az.
Rávághatjuk, persze, anya és gyermek szeretet...persze, hát szeretem a párom, igen, de hogyan? Én személyszerint ezekkel az írásokkal tudok azonosulni:
A feltétel nélküli szeretet minőség, amelyet bárki magáévá tehet. Ha lényünk részévé válik, a párkapcsolatokra törvényszerűen jellemzőkonfliktusokat is könnyebben áthidalhatjuk. Ha feltétel nélkül szeretünk valakit, nem csak egyszerűen vonzódunk hozzá, hanem szerető emberekké válunk. Ha szeretünk, nem csak a kapcsolatunkat, hanem a külvilágot is harmóniába hozzuk. Ha hátat fordítunk a szeretetnek, automatikusan problémák keletkeznek körülöttünk – még azokon az életterületeken is, amelyeknek semmi közük a kapcsolatunkhoz.
Egy párkapcsolat a mennyországot és a poklot is magában hordozhatja. Boldogságot, beteljesedést, könnyedséget és szerencsét, de problémákat, fájdalmat és hanyatlást is hozhat. Mindezeknek az okát nem az éppen aktuális partnerünkben kell keresnünk, hanem abban, hogyan tekintünk mi magunk a kapcsolatra: a szeretet elsajátításának vagy elutasításának a lehetőségét látjuk-e benne.
Amikor megkérdezték Szókratészt, érdemes-e az embernek tartós kapcsolatban élnie, a következőket válaszolta:
„Természetesen! Ha a párod örökösen dicsér, előkelő úr leszel, ha pedig folyton piszkál, nagy filozófus válik belőled.” Tudjuk, hogy Szókratész felesége, Xanthippé mindent megtett azért, hogy megnehezítse férje életét, a filozófus azonban kellőképpen bölcs volt ahhoz, hogy tisztában legyen a párkapcsolatok nehézségeivel. Hasonló felismerésre jutott az egyik tanítványom is: „Ha meg akarsz világosodni, szerzek neked partnert.”
Ha mindkét fél arra törekszik, hogy szeressen, könnyebb dolguk lesz, mint Szókratésznek és Xanthippének volt, és akár „meg is világosodhatnak” a kapcsolatuk által. A szeretet segítségével megoldhatjuk konfliktusainkat, kiszélesíthetjük látókörünket, és a rejtett egységet is felszínre hozhatjuk. Ha valamilyen különös vonzalom miatt ragaszkodunk egy meghatározott típusú férfihoz/nőhöz, tudnunk kell, hogy a párkapcsolatok nem az egónkat akarják kielégíteni vagy boldoggá tenni. Az ego szintjén a partner csak egy árucikk.
Amelie Fried egyszer a következőket mondta:
„Ideális kapcsolatról akkor beszélhetünk, ha saját neurózisaink illenek partnerünk neurózisaihoz.”
Ez azonban csak az ego szintjén érvényes. Ha csak ezen a szinten keresünk hasonlóságokat, szem elől tévesztjük a kapcsolatok valódi értelmét: ha fellelkesülünk a köztünk lévő hasonlóságok láttán, csalódottak leszünk a különbözőségek miatt.
Az egónk annyira elvakít minket, hogy elszalasztjuk megkövetelni a kapcsolatunktól a közös spirituális fejlődést és a feltétel nélküli szeretetet.
(Kurt Tepperwein: Kapcsolataink... – ...önmagunkkal, a párunkkal, a világgal és az univerzális energiával c. könyvéből)
"A feltétel nélküli szeretet alapvető üzenete az, hogy szabaddá tesz. Bárki légy is, az lehetsz, aki vagy, teljes bizalommal kinyilváníthatod gondolataidat és érzéseidet. Nem kell attól tartanod, hogy megvonják a szeretetet tőled. Nyíltságodért és őszinteségedért nem fognak megbüntetni. Nincs belépődíj a szeretetemhez, nincs bérleti díj, és törlesztőrészleteket sem kell fizetni. Jöhetnek olyan napok, amikor nézeteltérések vagy nyugtalanító érzelmek állnak közénk. Lehetnek olyan időszakok, amikor pszichológiai vagy fizikai távolságok választanak el.
Nyugodtan légy önmagad, nyugodtan mond el nekem negatív vagy pozitív véleményedet, fagyosabb vagy forróbb érzelmeidet. Nem tudom mindig megjósolni reakciómat, vagy garantálni, hogy erős leszek, de egy dolgot biztosan tudok és azt akarom, hogy te is tudd: nem foglak elutasítani! Mindig szeretni foglak. Nincs harmadik lehetőség: a szeretet vagy feltételekhez kötött, vagy feltétel nélküli. …Mindaddig, amíg feltételeket szabok, nem szeretlek igazán téged. Csupán CSERÉT ajánlok fel, nem pedig ajándékot. Az igazi szeretet ingyenes ajándék és mindig annak is kell maradnia.”
(John Powell: A feltétel nélküli szeretet című könyvéből).
